Üzemeltetés belülről

(Ez a post afféle “írok ki a fejemből mindenfélét” jellegű lesz.)

Az üzemeltetés külön állatfajta az informatikán belül, már ha komolyan csinálják. Senkit nem akarok megsérteni, de az üzemeltetés szerintem ott kezdődik, hogy létezik az üzembiztonság, tehát a “van pár szerverünk, amit én frissítek, meg indítok újra, ha kell, meg adminisztrálok” szerintem nem üzemeltetés, amíg nincs BIZONYÍTOTTAN HASZNÁLHATÓ, RENDSZERES mentés a szerverről, és valamiféle monitorozás. Bizonyítottan használható az, hogy csak a mentés segítségével fel tudok állítani egy új rendszert, ami használható a régi helyett, legalább a fő funkciók tekintetében (ezt majd egyszer kifejtem külön). Ha még ennél is picit feljebb akarom tenni a lécet, akkor azt mondom, hogy ha valamit csinálok, akkor tudom, hogy hogyan tudok visszajutni a kiindulási állapotba (az a bizonyos rollback nem véletlenül szerepel a lap tetején nagy betűkkel). Ez természetesen időnként úgy hangzik, hogy “fogom a backupot a, és visszatöltök mindent nulláról” – lehet ez is egy jó válasz, de ha mindig ez a válasz, az elég gyanús…

Az üzemeltetés tipikusan kerékkötője szokott lenni a projekteknek. Először is azért, mert feltételezik, hogy ami működött a fejlesztői környezetben, az működni fog az élesben is. Ez több helyen is meg szokott bukni: egyrészt nem tudják, hogy mi van élesben, és pl. fejlesztenek egy alkalmazást ASP.NET 3.5-re, IIS7-re és Windows 2008-ra, holott élesen csak Windows 2003 van; másrészt még ha az infrastrukturális komponensek stimmelnek is, egyáltalán nem biztos, hogy illeszkedik az alkalmazás az üzemeltetési struktúrába – a legtriviálisabb példa, hogy nem lehet több szerveren párhuzamosan futtatni.

A másik kerékkötési pont az üzemeltetés attitűdje. Az üzemeltetés alapvetően mindig stabil állapotra törekszik, de ezt sajnos sok helyen úgy próbálják megoldani, hogy minden változtatás ellen tiltakoznak, ami egyrészt nem sikerülhet teljesen, másrészt elég rossz fényt vet az üzemeltetésre szerintem (sok helyen persze ezt tartják a normális állapotnak, de hadd ne kelljen ezzel egyetértenem).

Az én stratégiám egyszerű: felvállalom azt, hogy az üzemeltetés része az IT infrastruktúrának, ami éppolyan kiszolgálója a legtöbb cég fő profiljának, mint a takarítónéni meg a portásbácsi. Okos ember nem nézi le a portást meg a takarítót, hanem jóban van velük, és elfogadja, hogy néha furcsák. Ugyanez áll az üzemeltetésre is. Persze az emberek attitűdjén nem tudok változtatni csak úgy, ez kétségkívül egy hosszú folyamat, de ha változtatok a magamén, legalább az esélyt megadom magamnak.

Az első és legfontosabb lépés az üzemeltetésben az elvárt üzembiztonság kialakítása: rakjunk rendet saját házunk táján, legyenek mentéseink, monitorozzuk a rendszereinket, legyen egy elfogadott hibabejelenetési és kezelési folyamat, ami nem függ emberektől. Ismerős az, amikor valaki elmegy szabadságra, és megáll az élet? Na, ez egy tökéletesen elfogadhatatlan állapot üzemeltetésben.
Az egyik olyan dolog, amire a legbüszkébb vagyok, hogy a legnagyobb rendszerünk egy nagy release-e, ami elég komoly adatbázis-módosítást is igényelt, úgy ment élesbe, hogy én éppen Lenzburg várát másztam meg Svájcban a családommal, és nem hívtak fel miatta (akkoriban én voltam az egyetlen DBA a csoportban).

(folyt. köv., de valamikor fel kell tennem a Windows 7 RC-t a gépemre… :) Addig is remélem, hogy legalább egy fél embert motiváltam arra, hogy dobjon az üzemeltetési-szolgáltatási színvonalán)

5 Comments

  1. Zsorzs:

    Szia Erik!
    Tetszik amit írtál, és nekem is beindult tőle a tudatalattim:
    előre szólok, hogy én az üzemeltetés oldalán állok, bár voltam nem kis ideig az egyik másik oldalon, a fejlesztőin is (1991-2003). A máról: állandő harcban vagyunk a cégnél a belső és a külső fejlesztőkkel. Hiszen eltérőek a céljaink: őket a szűk projekt határidő hajtja, minket (üzemeltetést) pedig a tehetlenség törvénye, a minél ellenőrzöttebb, bugmentes, és kisebb hatású változás, ami visszatér egy nyugalmi állapotba. Hiszem és hirdetem, hogy üzemeltetni csak stabil, kézbentartott rendszert lehet, egyéb esetben csak szerencséről beszélhetünk. Nagyon sok esetben kapunk zsákbamacskát, ketyegő atombombát, náthás rendszert (ami csipog vagy röfög) a fejelsztőinktől. És amikor beüt az igazság pillanata, akkor persze a felhasználó az üzemeltetéstől várja a csodát, a feltámadást, azt meg elfelejti, hogy volt idő, amikor a gonosz üzemeltető tiltakozott az ellen a minőségen aluli változtatás ellen, amit ő kért, és a fejlesztő meg gyorsan összetákolt.
    Az üzemeltetés, fejlesztés szerintem olyan mint egy focicsapat: a fejlesztés a csatár, az üzemeltetés pedig a kapus: a fejlesztő rúgja a gólokat, de elég neki 10 helyzetből egyszer, már ünneplik. Az üzemeltetőnél ez pont fordítva van: kivédhetsz 9 ordítő gőlhelyzetet, de ha bekapsz egy gólt, akkor azt azonnal feljegyzik és nem is felejtik el. A csatár hibázhat, nem baj, majd a következő bemegy…, de az üzemeltető sohasem. Közben meg a néző (felhasználó) mégis mindig csak a csatárnak szurkol: hisz a csatár nyeri meg a meccset. Akkor van nagy baj, ha a csapat (IT) és az edző (IT vezető) is ezt hiszi! Mert igazából lehet, hogy a csatár nyeri meg a mérkőzést, de a hátvéd (kapus) nem veszíti el! Ezt valahogy mindig elfelejti mind a néző , mind a szponzor, mind a csapat.

  2. Zsorzs:

    Folytatás:
    Régótar kérdezgetem IT szakemberektől, hogy mondjon egy rokonszakmát arra amit ő csinál, legyen az üzemeltetés, fejlesztés, kóderkedés, adatbányászat, rendszergazdálkodás, adatbázistervezés, vagy globalice IT illetve IT vezetés. Hát számos meglepő, eltérő válazt kaptam. Erik (és mindenki más aki olvassa ezt a blogot!), szerinted mi a rokonszakmája a dbadminnak,IT üzemeltetőnek, fejlesztőnek?

  3. Erik:

    Szia Zsorzs!

    Nekem a rokonszakmák közül leginkább a kaszkadőr jön be: ugyan rizikós, amit csinálsz, de mindenki azt feltételezi, hogy úgyis sikerül, nincs nyomás… :) Egy-egy munkára sokat készülsz, általában is felkészültnek kell lenned, és tele van a munkád “most nem lehet hibázni” élményekkel.

    Másik kiváló rokonszakma a focista, mert ahhoz is mindenki ért :)

    Erik

  4. Rollback » Blog Archive » Üzemeltetés megint…:

    […] a post a folytatása az Üzemeltetés belülről címűnek, szintén kevéssé rendezett […]

  5. Zsorzs:

    Kaszkadőr…hmmm. Tényleg találó. Ott is csak egy dobásod van, és legtöbbször a rutin ment meg a bajban.
    Nekem meg a focikapus ugrik be: ha hibázol az gól, azt jegyzik, viszont ha védesz, reflexből hárítasz egy csodálatosat, akkor észre sem vesznek. És sosem rúgsz gólt. Viszont sok támadód van. És védeni szinte senki sem szeret,de gólt rúgni igen…

Leave a comment