SQL Server 2008 SP2 kiadva!

Hölgyeim és Uraim!

Végre a hőn áhított SQL 2008 SP2 kiadatott. Letölthető innen, a fixált bugok listája pedig a KB2285068 cikkben található. Vigyázat, a lista nem hibátlan, 1-2 dolog biztosan hiányzik belőle, például állítólag a lock escalation problémát javították (mely arról szól, hogy SQL 2008-ban van egy bug, amitől az INSERT-nél elfelejt lockot eszkalálni, és annyi lockot tud produkálni, ahány sort beszúrunk), de nincs a listában. Én meg még nem próbáltam ki. Majd megírom, ha igen.

Szóval lehet vinni tesztelni, meg várni még a SQL 2005 utolsó, negyedik SP-jére, melyet az év utolsó negyedévére ígértek.

Miért nem beszéltem a 10 GB-os Expressről?

<puffogás>
Mert nem tudtam róla. Más sem nagyon tudott róla.

A Microsoft számomra az a cég, amelyiknek olyan kiváló fejlesztői vannak, hogy csak na, és olyan marketingesei, hogy ha nem lennének olyan kiválók a fejlesztők, talán be is csuktak volna már. Erre az egyik kirívó példa az SQL 2008 kampány volt. Hányan szenvedtek azzal, hogy hiába volt clusterük, nem tudtak installálni SP-t 10-15 perc leállás nélkül, ami alapjaiban döntötte meg a nagy rendelkezésreállás élményét. Ehhez képest SQL 2008-at lehet node-onként patchelni, egy failovernyi, azaz 25-55 másodperc kieséssel. Ég és föld szerintem – de csak véletlen, egy technikai blogon tudtam ezt meg. Ugyanakkor a tonnányi marketingvacak meg már égette a szememet, ha megnéztem az SQL Server honlapot.

Most az R2-nél valahogy hiányzott az egységes kommunikáció, mint olyan. Különböző emberek különböző dolgokat tudtak, hogy hogy fog kinézni a végleges termék, de pl. a 10 GB-os Express mérethatárt csak a bejelentés napján az SQL Express blogban olvastam először. Az amerikai MVP-k meg azon buktak ki, hogy miért 2008-as feature-öket marketingelnek a 2008 R2 bemutatón, miért nem 2008 R2-eseket.

Sebaj, majd a Denali (SQL Server 11) talán jobb lesz… A nevet Dan Jones hozta nyilvánosságra, tévedésből (azt hitte,hogy publikus), le is szúrták érte, a http://blogs.msdn.com/dtjones/archive/2010/02/14/codename-denali.aspx pedig hamar el is tűnt, de akkorra már késő volt… Az MVP Summiton ki is röhögte mindenki szegényt, amikor az NDA fontosságára hívta fel a figyelmünket az előadása kezdetén. Ő is nevetett, bár nem pont úgy, mint mi.

Megnéznék egy céget, ahol az Apple marketingesei dolgoznak a Microsoft fejlesztőivel. Az nagyot szólna…
</puffogás>

SQL Server MVP

Április 1-jével megkaptam a Microsofttól az SQL Server MVP címet, elismeréseként annak, hogy képes vagyok ugyanazt tízszer elmondani ugyanúgy itthon a feleségemnek, a nyomtatómnak meg a falnak, és tizenegyedjére a konferencián tök másképpen. Meg blogolok. Meg írok open source programot (na jó, PowerShellben csak open source programot lehet írni). Tehát végül is megérdemeltem, de mégis…

Az MVP programról valamikor 2002 táján hallottam először, és áhítattal csodáltam az MVP-ket, mint ógörög gyerekek az Olümposz csúcsán ücsörgő isteneket. Gondoltam rá, hogy milyen jó lenne egyszer MVP-nek lenni, de nem tűnt valószínűbbnek, mint az űrhajós szakma. Aztán telt-múlt az idő, találkoztam MVP-kkel közelről, megtudtam, hogy ez is – a görög istenekhez hasonlóan – eléggé antopomorf, az MVP-k is úgy néznek ki, mint az emberek, esznek, alszanak, és rossz szóvicceik vannak. De valahogy mégis egy kicsit éterinek tűntek még mindig, pedig már felvetődött az, hogy majd jelölni fognak egyszer engem is. Aztán egy nap tényleg jelölt Levi, majd másfél hónap izgulás után tegnap megkaptam az értesítőt: méltónak találtak a címre.

Hát így lettem MVP. Egyelőre még furcsa belegondolni, hogy MVP vagyok, és elég félelmetes nevek vannak a 236 SQL Server MVP között, például Paul Randal, Kimberly Tripp, Kalen Delaney, Itzik-Ben Gan, Adam Machanic vagy Kevin Kline, ezek egy combosabb agyvérzés után is többet tudnak az SQL-ről, mint én itt és most.

UPDATE: Természetesen nem én vagyok az egyetlen magyar MVP, sőt, még SQL-ből is a harmadik vagyok, Soci és Attila mellett, akiknek a blogját jobboldalt már egy ideje ajánlgatom (megjegyzem, az SQL szerteágazóságára jellemző, hogy mindhárman jók vagyunk abban, amivel foglalkozunk, de a másik kettő területén botrányosan hamar elveszünk).