Rollback

Utolért a sors, velem is készült MVP interjú a Technet portálon. Kedvenc kérdésem a “Miért pont Microsoft technológiákkal foglalkozol” volt. Bakker, egy olyan csoportot vezetek, ahol az emberek fele rögtön kiütéses lesz, ha meghallja vagy meglátja a Microsoft szót. Szóval ez egy kissé sportszerűtlen kérdés volt, de megragadtam az alkalmat, hogy népszerűsítsem az open source szemléletet. Szeretném leszögezni, nem az ingyenességet támogatom, hanem a nyílt kódot. Tényleg segítség a fejlesztésben (vagy üzemeltetésben), ha nem kell reverse engineerkednem még egy csomót, hogy rájöjjek, hogy miért nem úgy működnek a dolgok, ahogy elvárom. Plusz öröm volna, ha a licensz megengedné a custom buildet is. Jelenleg pl. a .NET Framework kódja már meg lett nyitva, de csak debugra, nem lehet buildelni. Én meg a múltkor azzal szenvedtem, hogy szerettem volna a HttpWebRequest osztálynál Host headert specifikálni, de azt a rendszer automatikusan kitölti a kért URL alapján – ez nekem tök nem volt jó, mert DNS változtatást kellett tesztelnem. A végén Powershellből hívogattam a wget-et, hogy tudjak tesztelni… Na de mind1, az SQL Server akkor is SQL Server, és szeretem :)

Maga az interjú egyébként elolvasható a Techneten.

Klasszikus poén linuxosok körében, hogy a nagyon-nagyon amatőr kérdésre vagy nagyon ideges embernek azt tanácsolják, hogy nyisson egy root shellt, és írja be, hogy rm -rf /, amjd üssön egy entert. Ez a parancs ugyanis a fájlrendszer gyökerétől indulva letörül mindent rekurzívan, nem kérdezve vissza (-f, mint force), és hát a Linux egy olyan operációs rendszer, amelyik nem lockolja úgy a rendszerfájlokat, mint a Windows, úgyhogy nagyot pusztít. Persze ezt nagyon kevesen próbálják ki, érthető okokból. No, nekem pont be kellett adnom a notebookomat szervízbe, és volt rajta egy Linux, amit már nem használtam, adataim sem nagyon voltak rajta, úgyhogy azt gondoltam, itt a nagy alkalom kipróbálni ezt a mókát:

[root @ hunor /] # rm - rf /
rm: cannot remove root directory '/'

Hát ez elrontotta a játékot. Mint kiderült később, egy ideje a FreeBSD meg a Linuxok a Solaris nyomába léptek, és azt mondják az rm -rf-re, hogy nem kéne. Mivel nekem tényleg le kellett gyalulnom a vinyót, és már mellettem állt a szervízes csóka, gyorsan kellett cselekednem:
[sh]
[root @ hunor /] # ls / | xargs rm -rf
[/sh]
…és pörgött minden, kivéve a device-okat, a processzeket, meg a többi virtuális fájlt. Meg a rootban lévő fájlokat, mert nem figyeltem oda. Mindegy, megkapta az IBM szervíz a swapfile-t :)

És megint egy fejtörő, kicsit matematikusabb az előzőnél: van 25 versenyautó, és ki kell választanom közülük a három leggyorsabbat. Sajnos nem áll rendelkezésre óra (már megint…), és csak az autók egymás elleni eredményére tudok építeni. Egy futamban maximum öt autót tudok indítani, mindegyik autó a teljesített futamok számától függetlenül mindig ugyanolyan gyorsan teljesíti a pályát. Hány futamra van szükségem ahhoz, hogy legrosszabb esetben is ki tudjam választani a három leggyorsabb autót?

Április 1-jével megkaptam a Microsofttól az SQL Server MVP címet, elismeréseként annak, hogy képes vagyok ugyanazt tízszer elmondani ugyanúgy itthon a feleségemnek, a nyomtatómnak meg a falnak, és tizenegyedjére a konferencián tök másképpen. Meg blogolok. Meg írok open source programot (na jó, PowerShellben csak open source programot lehet írni). Tehát végül is megérdemeltem, de mégis…

Az MVP programról valamikor 2002 táján hallottam először, és áhítattal csodáltam az MVP-ket, mint ógörög gyerekek az Olümposz csúcsán ücsörgő isteneket. Gondoltam rá, hogy milyen jó lenne egyszer MVP-nek lenni, de nem tűnt valószínűbbnek, mint az űrhajós szakma. Aztán telt-múlt az idő, találkoztam MVP-kkel közelről, megtudtam, hogy ez is – a görög istenekhez hasonlóan – eléggé antopomorf, az MVP-k is úgy néznek ki, mint az emberek, esznek, alszanak, és rossz szóvicceik vannak. De valahogy mégis egy kicsit éterinek tűntek még mindig, pedig már felvetődött az, hogy majd jelölni fognak egyszer engem is. Aztán egy nap tényleg jelölt Levi, majd másfél hónap izgulás után tegnap megkaptam az értesítőt: méltónak találtak a címre.

Hát így lettem MVP. Egyelőre még furcsa belegondolni, hogy MVP vagyok, és elég félelmetes nevek vannak a 236 SQL Server MVP között, például Paul Randal, Kimberly Tripp, Kalen Delaney, Itzik-Ben Gan, Adam Machanic vagy Kevin Kline, ezek egy combosabb agyvérzés után is többet tudnak az SQL-ről, mint én itt és most.

UPDATE: Természetesen nem én vagyok az egyetlen magyar MVP, sőt, még SQL-ből is a harmadik vagyok, Soci és Attila mellett, akiknek a blogját jobboldalt már egy ideje ajánlgatom (megjegyzem, az SQL szerteágazóságára jellemző, hogy mindhárman jók vagyunk abban, amivel foglalkozunk, de a másik kettő területén botrányosan hamar elveszünk).

Mostanában nem nagyon jutottam el oda, hogy írjak, mert dolgozom elég sokat (az őrsvezetői munkától néha alig tudok DBA-zni is), meg kiolvastam a Narnia krónikáit az elmúlt két hétben.

A munkahely mókás, éppen egy Halálcsillagot építek: önjáró SQL szerver, ahol az adatbázisokat két kattintással meg lehet csinálni a guideline-nak megfelelőre (adatfájlok, fájlméret, security, monitorozás, maintenance plan, stb.), automatikus index-tuning és security fix van, és kb. mindent megcsinál, ami a DBA dolga lenne. Mellette meg aktív-aktív clustert is építek, mert az költséghatékony.
De a lényeg az, hogy ezek miatt nem írok. Helyette olvasok sokat. Aki tud angolul, annak ajánlok két blogot: az egyik a SQL Customer Advisory Team blogja, ami tele van mindenféle hasznos szösszenettel, a másik az ISV-knek készülő blog, ahova átlag havonta egyszer psotolnak, de azok elég alaposak cserébe, sok kóddal. Sajnos Paul Randal egyre kevesebb nekem tetszőt (300+ mélységű tanulságok az SQL engine-ről) blogol, a linkeket a whitepaperekre meg nem húzza le az RSS readerem, úgyhogy bánatos vagyok.
Persze tudom, aki tud angolul, az majd hülye lesz pont az én blogomat olvasni, mikor rengeteg egyéb lehetősége is van. Viszont van egy-két olyan jó post ezeken, hogy lehet, hogy magyarítom őket. Más tolla is állhat jól… :)